Startup inkubátor

Az előző postban azt próbáltam fejtegetni, hogy mennyire nehéz itthonról elindítani egy projektet. Azóta kicsit gondolkodtam a dolgokon, és rájöttem, hogy a helyzet még ennél is sokkal rosszabb, hiszen vannak dolgok, amik sokunknak triviálisak, viszont egy geek-nek nem feltétlenül. A költségek elszámolásához például élből kell egy cég, de szükség lehet technikai háttérre, jogi segítségre, mások tapasztalatára, stb. ahhoz, hogy egy ötletből valódi termék vagy szolgáltatás legyen. Huszonéves korában az ember még talán úgy gondolja, hogy magányos ninjaként, pusztán egy notebookkal felvértezve megválthatja a világot. De azért lássuk be, ehhez baromi nagy mázli kell. Éppen ezért szerintem a jó ötletek nagy része még az elején elhal. Egy huszonéves geek-től persze nem is várhatjuk el, hogy értsen a dolgok jogi hátteréhez, menedzselje magát, stb. Így aztán kicsiny hazán Mark Zuckerberg-jei valószínűleg rövid úton eltűnnek a süllyesztőben …

A megoldás talán olyan inkubátor cégek (vagy inkább alapítványok) létrehozása lehetne, akik ezeket a gondokat leveszik a geek-ek válláról, és lehetőséget biztosítanak nekik a kibontakozásra. A dolog valahogy úgy működhetne, hogy az ötletgazda valamilyen formába önti az ötletét (mondjuk PHP-ban összetákol egy közösségi portált), majd felkeresi az inkubátor céget, a cég pedig segít neki az infrastrukturális, jogi, pénzügyi háttér megteremtésében. Ennek a jogi formája valahogy úgy nézhetne ki, hogy az ötletgazda felhasználásra “bérbe adja” az ötletét a cégnek. A bevételeket az inkubátor cég fogadja be és a költségeket is az inkubátor cég állja ezekből a bevételekből. Ha valamilyen nyereség áll elő, azt szerzői jogdíj formájában lehetne kifizetni az ötletgazdának. A szerzői jogdíj talán az egyetlen út arra, hogy magánszemélynek pénzt adjon a cég úgy, hogy annak ne kelljen munkaviszonyban állnia a céggel. A konstrukció előnye, hogy így a startup cég gyakorlatilag nulla befektetéssel elindítható. Nem kell céget alapítani, könyvelőt, jogászt, stb. fizetni. E mellett, mivel az inkubátor cégnek (vagy alapítványnak) ez a profilja, valószínűleg gyakorlata lenne olyan dolgokban, hogy miképp kell adsense, paypal, stb. bevételek után adózni, külföldi számlákat elszámolni, stb. Ezek cseppet sem triviális dolgok, fórum bejegyzések százai szólnak arról, hogy miképp kéne legálisan elszámolni a Google-től kapott reklám bevételt. E mellett egy ilyen cég lehetőséget biztosíthatna arra, hogy a geek-ek társakat kereshetnek ötleteik megvalósításához, vagy később a befektetők rátalálhassanak az ígéretes startupokra. Mivel a cég csak használná az ötletet, maga a szellemi termék végig az ötletgazda kezében maradna, a szolgáltatás az ő általa választott infrastruktúrán futna, így nem kellene tartania attól, hogy bárki is “lenyúlja” az ötletét. A cég (bár egyre inkább az alapítvány tűnik szimpatikusnak) csak a pénzügyi és jogi hátteret adná. Ha később az ötlet kinövi magát, az ötlet gazdája bármelyik pillanatban kiviheti azt egy különálló cégbe, hisz onnantól kezdve már nincs szükség az inkubátorra. Maga az inkubátor cég a bevétel bizonyos százalékát tartaná meg magának, ebből fedezné saját működési költségeit. Ez némi plusz terhet ró az ötletgazdára, de mivel többen vennék igénybe az inkubátor cég szolgáltatását, ezért a költségek szétoszlanának. Talán még szimpatikusabb megoldás az alapítványi forma, ahol a működési költség egy nagy részét piaci szereplők adományai adnák. Hát, valami ilyesmi körvonalazódott az agyamban …

Ez persze még nem oldaná meg a barátságtalan gazdasági környezet problémáját, de talán segíthetne abban, hogy a jó ötletek ne halljanak el még azelőtt, hogy igazán megszületnének …

2 Responses to “Startup inkubátor”

  1. mhmxs

    Az ötlet tetszik. Mondjuk 2 dolgot látok. Az egyik, hogy az alapítvány/cég fenntartása azért nem kis összeg, ami állandó kiadásként jelentkezik, ráadásul egy úgy, hogy egy “jogi osztályt” fenn kell tartani. Csak alapítványba elképzelhető, mert ehez szponzor kell, viszont ha van szponzor, akkor a “na mostmár beindult csinálom magam” nem olyan jó filozófia, a szponzorok a markukat fogják tartani, főleg mivel egy épp beinduló dologból akarják őket kijjebb rudalni, ami az ő pénzükön futott fel. Itt érezhető egy kis csavar. A másik, hogy ehhez, főleg ha alapítvány olyan elkötelezett munkatársakra van szükség, akik nem nyúlják le ígyvagyúgy a projektet. Sajnos sok ember megváltozik, amikor pénzt szagol, namármost itt épp arról van szó, hogy egy rohadj jó ötlet kinövi magát, és akár milliárdokról is lehet szó, ami lássuk be kecsegtetően hangzik, ha csak lopni kell érte egy kicsit. Még annyi rizikó sincs benne mint a bankrablásban, ehhez csak jó ügyvédek kellenek kb.

    Válasz
  2. admin

    Én azért nem látom ilyen borúsan a helyzetet. Amúgy nekem is az alapítvány a szimpatikus a nonprofit jellege miatt. Tehát ott eleve a cégforma olyan, hogy nem érdek lenyúlni az ötletet, plusz lehet adományozni neki, stb.

    Az alapötlet, amiből az egész született, az az előző post, tehát eredetileg azon kezdtem el gondolkodni, hogy nyílt forrású, adományból fenntartott projekteknél hogy lehetne biztosítani a kellő hátteret. Tehát pl. GPL-es projektek esetén valahogy elszámolni az adományokat, stb. Ilyen esetekben ugye nem áll fenn az “ötletlopás” veszélye, mert ugye az eleve nem áll fenn, mert a cucc ingyenes. Szóval ez volt az alap, de erről végül nem is írtam.

    Ami az üzleti jellegű projekteket illeti, ott az “ötletlopás” veszélye abban a pillanatban fennáll, amint kikerül a cucc a netre. Az alapítvány egyszerűen csak lehetőséget nyújt a továbblépésre azzal, hogy üzleti, jogi, stb. hátteret biztosít a projekthez. Tehát szerintem a “magányos ninja vagyok, és ellophatják az ötletem” áll szemben a “ninja vagyok ugyan, de szakértőkből álló szamuráj hadsereggel, és ellophatják az ötletem”-el. Szóval szerintem ennek az “ötletlopásnak” nem nagyobb így az esélye, viszont esélyt kapok arra, hogy kinője magát az ötlet annyira, hogy a pénzes befektetőnek érdemes legyen bele pénzt nyomni. Szerintem ezen az időszakon a legnehezebb átverekedni magad, amíg az ötletből piacképes szolgáltatás lesz, amibe már érdemes fektetni. Onnan már jöhet a kockázati tőke, és beindulhat a fejlődés. A legtöbb projekt viszont szerintem nem jut el idáig, megvan az ötlet, még talán össze is tákolja a fejlesztő, aztán elhal. Sőt, tovább megyek, pont azért fogják ellopni, mert egy helyben topog a projekt, a helyett, hogy felpörögne, hogy már ne lehessen ellopni, mert már létezik a dolog, és működik.

    És az előzőben már körvonalazódik egy üzleti modell is. Az alapítványt azoknak a befektetőknek kéne támogatni, akik később pénzt fektetnek ezekbe a projektekbe, és milliókat keresnek rajta. Az alapítvány segít felhajtani azokat a projekteket, amibe később pénzt lehet fektetni. Olyan mint egy csibekeltető, arany tojást tojó tyúkoknak. 🙂

    Válasz

Hozzászólás írása