Gondolatok (Fazekas László blogja)

Jó ismertető cikk!

Mivel nemrég az iTunes U-t megnyitották a nagyközönség előtt (és bevezetik az egyetemi oktatásban), nagyon sok érdekes egyetemi előadást tettek fel és egyre több lesz. Az is jó benne, hogy a legnevesebb egyetemek előadásait teszik fel és professzorok tartják, én kiválasztottam a Stanfordnak egy kurzusát a “Modern részecskefizikáról” és nagyon jól érthető volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki érdeklődik a téma iránt!

Namármost a prof valójában azt tartotta a “legérdekesebb” különbségnek a klasszikus fizika és a kvantumfizika között, hogy míg a klasszikus fizika esetén, ha a természeti törvényeket megszorozzuk (-1)-el (elméletben) és egy esemény végállapotából visszafelé alkalmazzuk, akkor mindig az eredeti állapotba jutunk. Ezzel teljesül a kauzalitás és reverzibilitás elve, a természeti törvények ilyen elméleti módon szimmetrikusak.
A kvantumfizikában viszont nem így van, ha visszafelé alkalmaznánk őket, akkor nem a kiindulási állapotba jutnánk, hanem egy egészen más állapotba. Azzal szemléltette, hogyha pl. részecskeként jut át a résen az elektron, ami merőlegesen érkezett a réshez, akkor tegyük fel, hogy a résbe érve annak a szélén “megpattan” és egy bizonyos szögben eltérve az eredeti iránytól csapódik az ernyőbe. Viszont ha ugyanígy visszafelé alkalmazzuk ezt, akkor ahelyett, hogy “megpattanna” a résben, ehelyett a résből nyílegyenesen visszamegy a kibocsájtó elektronágyúba, holott az elv alkalmazása alapján valamilyen szögben kitérve kellene neki a rés első oldalához képest továbbhaladnia. Tehát a két irány oda-vissza nem egyezik meg, ami ellentmond a “szimmetriának”, azaz a törvényeket visszafelé alkalmazva sosem tudnánk kiszámolni, honnan jött a részecske (nyilván most nem okoz gondot, mert tudjuk, hogy mi lőttük ki az elektronágyúból, de jöhetett volna máshonnan is).

A másik érdekesség szerintem, hogy van itt még valami, mégpedig az energiaszint, ami ezt felül tudja írni. Nevezetesen az abszolút 0 fok környezetében és a fölött másképp működnek ezek a jelenségek. Ha valaki áttanulmányozza a Bose-Einstein kondenzátum jelenségét (ami már a múlt század 20-as éveiben dolgoztak ki, de csak 1995-ben tudták megvalósítani technikai nehézségek miatt), akkor tudhatja, hogy csak néhány nanokelvinnel magasabb hőmérsékleten, mint az abszolút 0, az atomok tulajdonképpen “megállnak” és az atomok valószínűségi hullámfüggvénye “összeolvad”, tehát nem az egyes atomok hullámfüggvényeinek szuperpozíciója adja ki az atomhalmaz (pár száz atomig jutottak eddig és pár száz molekuláig) közös hullámfüggvényét, hanem konkrétan 1! Tehát úgy viselkedik az atomok halmaza, mintha 1 atom hullámfüggvénye lenne az egész, meg sem lehet különböztetni “szeparált” atomokat benne.
Ha persze ezt összevetjük azzal, hogy az űrben sincs ilyen alacsony hőmérséklet sehol (tudásunk szerint olyan -200-240K körül van), ez azt feltételezi, hogy azért van “anyag” mert magasabb a hőmérséklet, mint az abszolút 0 (ezért a hullámfüggvény egyre rövidebbé válik, aztán szétválik egyedi hullámfüggyényekre és végül megjelenik az anyag, ahogy nő a tárolt energia (rezgés) a növekvő hőmérséklet függvényében és ezt a kísérlet vissza is igazolja!).
Ezt végigkövetve, ha az univerzum egyszer a tágulás következtében kihűl (vélhetően abszolút 0 fokra, mert semmilyen anyagi mozgás már nem lesz), akkor eszerint az egész univerzum egyetlen hullámfüggvénnyé válik (vagy az is megszűnik?). azaz a “semmi” lesz csak. Innen már csak egy lépés, hogy akkor mi van? Mi okozza azt a hőmérséklet emelkedést, ami által megjelenik az anyag? Nyilván az ősrobbanás. Na és azt? )

Ez valójában ott kapcsolódik a poszthoz, hogy az abszolút 0-án a “megfigyelő” nem tudja összeomlasztani a részecskék hullámfüggvényét, mert egyrészt már nincsenek, másrészt azt az egyet, ami van, azt pedig a kísérletek szerint nem omlasztja össze, mivel kb. 300 atomnál egy kb. 3-4mm átmérőjű “felhő” keletkezik (egy mágneses csapdában tartják) a képen, ez látható is, de ha összeomlana, akkor valójában nem látnánk semmit mert akkor egy kis láthatatlan pontban lenne az 1db részecske.

Remélem sikerült még egy kis “gondolatébresztést” hozzátennem a témához. )

Nem vagyok én sem atomfizikus, bár az egyetemen volt talán két félév belőle, de azért az sem ma volt ), de mindig is nagyon érdekelt, mert szerintem két megközelítés lehetséges az élet “esszenciájának” megértéséhez, az egyik a tudomány, ezen belül is a részecskefizika, a másik a vallás. A vallás persze nem magyaráz semmit, hanem azonnal megpróbál “célba ugrani”, átugorva minden racionális megközelítést, bizonyítást, egyszerűen megkerüli a problémákat és kinyilatkoztat, annyi félét, ahány vallás csak van. Véleményem szerint ez azoknak szól, akiknek valószínűleg úgysem volnának meg a képességeik a lépésről-lépésre való tudományos megismeréshez, ezért nekik készült egy “egyszerűbb” változat ).
A tudomány oldaláról is mint már korábban értekeztünk róla, vannak “hitek”, de azért ott van esély a megdőlésükre vagy éppen a visszaigazolásukra, még ha kell is hozzá több-kevesebb idő. Ezért számomra ez lehet a járhatóbb út, de nem kizárva, hogy a két megközelítés valahol a jövőben esetleg találkozni fog, ha nem is úgy, ahogy esetleg most képzeljük (vagy elvetjük). Ezért én inkább tanulok, mint templomba járok ).

A szupravezetés, a szuperfolyékonyság és a Bose-Einstein tulajdonképpen az anyag az egyre alacsonyabb hőmérsékleten való tulajdonságait jelenítik meg sorban. Mivel a az abszolút 0 fokot elérni nem lehet, csak a végtelenségig közelíteni, ezért valószínűsíthetően a 10^-9 nagyságrendű megközelítés miatt a Bose-Einstein lehet a végső stádiuma az anyagnak, már ha egyáltalán beszélhetünk akkor még anyagról.
Végül is felfelé a milliárd fokok irányába nem tudom, hogy létezik-e határ és jelent-e ez a viselkedés szempontjából valamit a plazmához képest vagy az már nem változik. Erről még nem olvastam.

A “megfigyelés” problémáján már sokat gondolkoztam, mivel elvileg nem kell az ember a kísérlethez, hanem elég, ha műszerrel figyelik. Persze az emberi “megfigyelő” pártiak ekkor arra hivatkoznak, hogy akkor is utólag az ember figyeli meg az eredményeket és ez abban a pillanatban visszamenőlegesen hat ki az egész folyamatra, akkor is ha órák teltek el közben. Mivel itt elvileg haladhatnak az események visszafelé is, tehát nem teljesen lehetetlen, valahogy ez nekem mégsem tetszik, valahogy elveszti ezáltal a “szépségét” az elmélet, miszerint belemagyarázzuk, hogy egy papírra kinyomtatott eredmény, amit mondjuk nem néznek meg és még fel is adják postán a másik világ végére és két hét múlva valaki megnézi, akkor az majd valahogyan visszahat a kísérletre.
Nekem akkor már jobban tetszik, hogy maga mérés mégiscsak valahogy kapcsolatba kerül a mért részecskével. Az nem elég hogy “nézzük” a szemünkkel, mivel nem látunk semmit, attól még úgy viselkedik, mintha “nem néznénk”, tehát olyan megfigyelő kell, ami lát is, nem csak néz. Látni pedig csak úgy képes egy mérőeszköz, hogy legalább egy állapot átmenet közben kibocsájtott vagy elnyelt foton energiaváltozását, spinjét vagy valami ilyesmit érzékel. Nehéz kérdés. Mindenesetre a Heisenberg féle határozatlanság is úgy működik, hogy nem valami “misztikus” oka van, hanem amikor a helyét mérik a részecskének, akkor nagyobb energiájú fotonok ütköznek bele és ezért a sebessége és annak iránya teljesen megváltozik, ezért azt nem ismerjük. A sebességét pedig úgy mérik, hogy csak nagyon “finoman” ütközik bele a fonton, ezért a helyét nem tudjuk pontosan (kicsi az ütközés energiája, ezért nem tudjuk jó felbontással érzékelni, csak körülbelül), de egy kör húzható köré, amiben biztosan benne van, aztán egy adott idővel később újra “megmérjük” a körülbelüli helyét és a két kör középpontjával helyettesítve a helyét a távolságukból és az eltelt időből kiszámolják a sebességét. Ezért ennek valójában technikai okai vannak, nem igazán olyan “misztikus”, mint a két rés kísérlet. De lehet, hogy ott is van valamiféle kapcsolat. Passz. )

A tudat témájához szerintem érdemes mindenképpen megnézni két videót, legalábbis gondolatébresztőnek, mert ugyan van sok valós alapja, de valójában mégis csak “spekuláció”, de annak viszont nagyon jó. Engem az ilyenek mindig inspirálnak új gondolatokra és ha sokan gondolkoznak el ezeken, bármilyen újfajta megközelítések is, előbb-utóbb kisülhet belőlük valami előremutató is.
Nem tudom Dienes István neve mond-e neked valamit, én kedvelem, ha mindenben nem is értek egyet vele. Korábban mérnök-fizikus volt, aztán elkezdett metafizikával foglalkozni, de tudományos megközelítéssel matematikai alapon, nem “ezoterikus” alapon.

Itt a két videó (ha esetleg nem láttad volna s érdekel), a második talán jobb, de viszont a megértéshez érdemes az elsőt is megnézni:

Az első 5 részes: http://www.youtube.com/watch?v=5eVynxf3etg&feature=player_embedded

A másik egyben van: http://www.youtube.com/watch?v=pB4taOlbaic&feature=player_embedded

Van még egy “érdekes” elmélet, Peter Russell egyik előadásában láttam (ő is korábban fizikus volt (Cambridge), most “tudat” tudományokkal foglalkozik), a logikája mindenképpen figyelemreméltó.

Ez összefügghet esetlegesen a nemrég fénynél gyorsabb sebességek mérésével is.
A fénysebességgel kapcsolatban nem tudom miért gondolják, hogy mindig ugyanakkora volt az “Ősrobbanás” óta, hiszen már azt is tulajdonképpen indirekt módon bebizonyították, hogy a gravitáció az Univerzum kezdetén sokkal erősebb volt, mint manapság, tehát fokozatosan gyengült a jelenlegi szintre. Lehet, hogy a fény pedig fokozatosan (nagyon lassan) gyorsul?

Ő a következő gondolatkísérletet javasolja:
Van egy a fénysebességhez képest álló megfigyelő (A) és egy mozgó megfigyelő (B).
1. A-hoz képest egy fénysugár elindul és 300000km-t tesz meg egy másodperc alatt.
2. B elindul párhuzamosan a fénysugárral és egyre gyorsul ezáltal az ő órája egyre lassabban jár A órájához képest.
3. B eléri a fénysebesség 87%-t, ekkor az órája fele olyan sebességgel jár, mint A-nak, ezáltal 0,5mp-et megy A órájának 1 mp-e alatt, így csak 150000km tesz meg.
4. B eléri a fénysebesség 99,5%-át, ekkor már órája 0,1mp-et mutat A órájának 1mp-e alatt, ezért csak 30000km-t tesz meg.
5. Így folytatva, eléri a fénysebességet (tegyük most fel, hogy B-nek nincs tömege), ezáltal amit “lát”, az ugyanaz, mint amit a foton “láthat”. Tehát a foton nézőpontjából tudjuk érzékelni a valóságot.

Mit lát a foton?
1. Azt, hogy megállt az idő, ahogy elérte a fénysebességet (0,5mp, 0,1mp,…0mp)
2. Azt, hogy nincs tér, ahogy elérte a fénysebességet (150000km, 30000km,….0km)
Tehát a foton a nem tér és nem időben létezik! Ami a téridőn kívül létezik, azt felfoghatjuk úgy, hogy az az univerzális “tudat” (a fotonok hordozzák az információt).

Azt tudjuk, hogy a fénysebességhez közelítve a “látókör” (horizont) beszűkül, azaz ha a fénysebességhez képest lassulunk, ahogy a fenti kísérletben láthattuk a tér egyre jobban kinyílik (megjelenik) és az idő felgyorsul (megjelenik). Azaz a téridőt a fénynél lassabb anyag (ami mindig teljesül) hozza létre és tágítja egyre jobban, ahogy egyre lassabb.

Úgy is felfoghatjuk, hogyha egy fénysugárt látunk egy A pontból egy B pontba haladni és feltételezzük a fenti elmélet helyességét, akkor valójában a “fény” nem ment sehová, hanem csak az anyagi téridő “nyílt meg” és ezért látjuk azt az illúziót, hogy a fény megy valahonnan valahova, ez az illúzió pedig a nem más, mint maga a tudat “manifesztációja” a téridőben.

Ezáltal feltételezhetjük, hogy a fénysebesség is változik az idő kezdete óta, ami valójában azt jelenti, hogy mi lassulunk a fényhez képest folyamatosan és ez okozza az univerzum tágulását és a vöröseltolódást az érzékelt fényben? Ráadásul egyre nagyobb mértékben lassulunk, mivel a mérések az univerzum egyre gyorsuló tágulását mutatják.

Tehát elképzelhető, hogy a mért fénysebesség egyszerűen azért nagyobb, mert ha nagyon lassan is (most változott annyit, hogy már ki tudtuk mutatni?), de lassulunk a fényhez képest, mivel egyre nagyobb teret nyitunk, és egyre gyorsítjuk az időt, ezáltal egyre nagyobb távolságot tesz meg egyre rövidebb idő alatt a fény, ezért érzékeljük, hogy egyre gyorsabb?

Bocs, hogy ennyit írok, de sajnos nem tudom kivel ezeket megbeszélni, mert a környezetemet annyira érdekli az ilyesmi, mint engem a klasszikus balett…(ami lehet, hogy engem minősít) )

A vallással kapcsolatban én is azt a részét gondoltam, ami a létezésünket és értelmét magyarázza, nem a morális tanításokat (aminek többségével én is egyet tudok érteni), mivel a kvantumfizika nem mond semmit arról, hogy “legyek jó”. )

A “véletlenszerű” intelligenciával kicsit az a problémám, hogy mi a visszacsatolás? Mi dönti el, hogy egy lépés jó volt-e avagy sem? Az ami “összegzi” a lépéseket annak a tudása (információja) honnan van?
Az evolúció inkább a “szaporaságot” és az “egyszerűséget” részesíti előnyben az intelligenciával szemben, az jobban segíti egy faj túlélésének esélyeit. Mi nagyon érzékenyek vagyunk a változásokra, egy nagyobbacska meteor simán elsöpör minket a földről, míg a csótányok lehet, hogy jól ellesznek utána is ).

Azért azt gondolom, egyszer ki fog derülni, mi a helyzet legalábbis a jelenlegi világunkkal kapcsolatban, nevezetesen, mikor meghalunk. Ha semmi nem lesz utána, az is információ, ha nem is lesz hozzáférhető mások számára )