Kis elmélkedés a rákról

A rák mint betegség mindig is lenyűgözött a maga gonosz és halálos módján, hiszen nagyon különbözik minden más betegségtől. Inkább valami olyan dolog, ami elrejtve ott van abban a mechanizmusban, amit életnek hívunk. Kicsit groteszk és ambivalens dolog, hogy a rákot végül is pont azok a folyamatok alakítják ki, amelyek annak idején magának az életnek a kialakulását is felelősek voltak.

Az élet alap építő köve a DNS, amely arra vonatkozó instrukciókat hordoz, hogy az egyes aminosav darabkák milyen sorrendben kapcsolódjanak össze. A darabkák fehérjéket alkotnak, a fehérjék, és azok bonyolult ökoszisztémája sejteket, a sejtek, és azok még bonyolultabb ökoszisztémája szerveket, a szervek pedig élőlényeket. Olyan bonyolult hálózat ez, ami emberi ésszel felfoghatatlan, és kezelhetetlen.

(Ezeket a rendszereket véleményem szerint teljes egészében sohasem leszünk képesek átlátni, erre csak gépek képesek, és ha valaha teljes egészében megértjük az élet működését, az csakis azt jelentheti, hogy rendelkezünk olyan szoftverekkel, amelyek képesek bármilyen feltett kérdésünkre választ adni. Lehetetlennek tartom, hogy ezt csupán emberi ésszel átlássuk. De ez megérne egy újabb posztot, így nem is írok róla többet.)

A komplexitás ellenére azért vannak olyan kulcsfolyamatok, amiket már egész jól értünk, és ilyen a DNS célja és működése is. A DNS-re épülő szervezeteket pont az tette ilyen sikeressé, hogy képesek a változásra. Az evolúció maga is csakis ezért mehetett végbe, mert a DNS képes a mutálódásra. A földön lévő folyamatosan változó őslevest végül a természetes szelekció csiszolta a ma ismert élővilággá. Az evolúció ugyanakkor emberi léptékkel mérve nagyon lassú folyamat, a teljes emberiség története evolúciós léptékkel csak néhány pillanat.

(Valójában napjainkban a föld történetét alakító folyamatokban nem is az élőlények evolúciója a mérvadó, hanem inkább a mémeké. Az evolúcióhoz hasonló szelekciós folyamat alakította ki a törvényeket, a ma ismert társadalmakat, de ez mozgatja a technológia fejlődését, vagy éppen a közgazdaságtant is. Éppen ezért ügyelnek olyan kínosan a kapitalista társadalmak a szabad verseny meglétére, hogy ne lassuljon meg, illetve ne állhasson meg ez az evolúciós folyamat, és ezzel a technológiai/társadalmi/gazdasági fejlődés. De ez megint egy másik történet.)

És hogy mindez hogy jön a rákhoz? Nos, a rák tulajdonképpen az élőlények hozománya azokból az időkből, mikor még fontos volt az élőlények evolúciója, a rákot ugyanis pont ugyanez a folyamat alakítja ki. Az emberi sejtekben lévő DNS jellegéből adódóan mindenféle külső/belső események hatására megváltozhat. Vannak bizonyos anyagok (pl. a nikotin, alkohol, és még rengeteg más) amelyek változtatják a DNS szerkezetét. Mivel ez általában negatív következményekkel jár, azt mondjuk roncsolják, de ez nem feltétlen helytálló, hisz pl. a mostani kutatások szerint az Archeimer kór kialakulását éppen hogy blokkolja a nikotin. Ugyanígy a sugárzás (pl. UV sugárzás) is képes a DNS megváltoztatására, amire megint csak negatív hatásként tekintünk, de nem szabad elfelejteni, hogy e nélkül valószínűleg nem alakulhatott volna ki az élet. A DNS csak úgy magától is megváltozhat. A DNS másoló mechanizmusok, ahogyan minden más élettel kapcsolatos dolog, evolúciós “tákolmányok”, nem pedig pontosan megszerkesztett gépezetek. Gyakran előfordul, hogy a sejtosztódás alkalmával egyszerűen hibásan másolódik le a DNS. Tehát a DNS jellegéből adódóan változékony, és ez által egyben sebezhető is, ami kétélű dolog. Egyfelől e nélkül nem lehetnénk itt, másfelől emiatt alakul ki bennünk a rák (és sok más egyéb betegség is). A helyzet persze nem annyira rossz. Szervezetünk rendelkezik néhány javító mechanizmussal, amik felismerik, és kiküszöbölik ezeket a hibás sejteket. Vannak ellenőrző mechanizmusok, és olyanok is, amelyek egyszerűen elpusztítják a hibás sejteket. Probléma akkor van, mikor a DNS hibák hatására éppen ezek a folyamatok sérülnek, és a sejt elszabadul. Egy ilyen kontrollálatlan sejt kiesik a jól összehangolt ökoszisztémából, és beindul egyfajta evolúciós folyamat. A sejt burjánzik, alakul, valószínűleg sok utódja el is pusztul, de marad néhány erősebb. Ezekből lehet, hogy sok megint csak elbukik, talán az immunrendszer áldozatai lesznek, de mindig maradhat néhány, akik új kolóniákat hozhatnak létre. Először akkor válik veszélyessé a helyzet, mikor a sejtek a korlátlan mutálódás következtében megszerzik a halhatatlanság és a korlátlan szaporodás képességét. Ilyenkor elkezd növekedni a daganat. A növekedés egy idő után megáll, hiszen a néhány milliméteres sejttömeg közepe éhezni kezd, társai elszigetelik, és a daganat nem jut kellő tápanyaghoz. Itt a folyamat akár meg is állhatna, de a folytonos mutáció és burjánzás nem marad abba. Addig alakul a renegát sejtcsomó, míg végül “rájön” hogy juthat tápanyaghoz, és vérereket növeszt. Valójában persze a tumor nem okos, csak mindenféle anyagokat köpdös ki magából, és csak idő kérdése, hogy olyan anyagok kerüljenek ki, amelyek a környező sejteket vérerek alkotására késztetik. Ez az evolúció vak (hiszen hagyományos értelemben nem rendelkezik tudattal) zsenialitása. Amikor a daganat tápanyaghoz jut, újra növekedésnek indul. Ekkor már gondot okozhat a környező szervek működésében, elzárhat ereket, nyomhat szerveket, stb. Ha ilyen lokális állapotában sikerül észrevenni, és elpusztítani, vagy egyszerűen kimetszeni a daganatot, akkor a beteg még jó eséllyel meggyógyulhat. Persze már ilyenkor is lehet olyan helyen (pl. az agyban), amihez képtelenség úgy hozzáférni, hogy a beteg túlélje, a nagyobb baj mégsem ez szokott lenni. A daganatban ugyanis kialakulhat a képesség, hogy leszakítva egyes darabjait azok a szervezet különböző helyein újabb kolóniákat hozzanak létre. Ilyenkor beszélünk áttétes daganatról. Ilyen esetben már csak nagyon drasztikus eszközökkel lehet támadni. Sugarazni, mérgezni kell, ami az egész szervezetet megviseli, de még innen is vissza lehet jönni. A rák tehát kicsit olyan mint az ember története a földön. Ha nem sikerül elkapni, idővel ő kerül a tápláléklánc csúcsára, és átveszi a hatalmat a test felett még végül saját magával együtt elpusztítja azt. A jelenlegi környezetszennyező, fogyasztói életmódot látva szinte adja magát a hasonlat a rák és az ember között, aki korlátlanul felélve az erőforrásokat végül a teljes élővilág pusztulását okozhatja (saját magát is beleértve). Persze reméljük nem így lesz, és nem úgy vonulunk be a föld történetébe, mint a föld rákja.

Végül egy kicsit a gyógymódokról. Az egyik leghatékonyabb eszköz az, ha időben, gyenge korában diagnosztizálható és elpusztítható lenne a rák. Vannak ilyen irányú kutatások. Olyan vegyületek fejlesztésén dolgoznak, melyek a rákra jellemző kísérő molekulákra, sejti elváltozásokra tapadnak, és jelzik a kezdődő rák jelenlétét, esetleg mérget juttatnak a rákos sejtbe. El tudok képzelni például olyan megoldást, ahol a kapcsolódó molekulákhoz kis méreganyag “tartályokat” (pl. fulleréneket) kötnek, amik a rákos daganat felszínén megtapadnak. Ezeket a kis “aknákat” valamilyen külső hatás (pl. sugárzás vagy valamilyen másik anyag szervezetbe juttatása) kioldaná és megmérgeznék a beteg sejtet. De ugyanígy vannak próbálkozások olyan módosított vírusok létrehozására, amelyek csak a rákos sejteket támadják meg. A rák diagnosztizálására is vannak érdekes módszerek. Például a rákos sejtek által kiválasztott bizonyos anyagokat a kutyák képesek kiszimatolni, így diagnosztizálható a bőrrák vagy a tüdőrák csupán az által, hogy a mintát megszagoltatjuk a kutyával. Erre építve valószínűleg mesterséges szag érzékelőkkel is lehetne diagnosztizálni.

A rák operálására is vannak módszerek. Olyan esetben például mikor a daganathoz nem lehet hozzáférni, használhatnak gamma kést. Ez úgy történik, hogy az ember testét MRI-vel (vagy CT-vel, ebben nem vagyok biztos) végigpásztázzák, így a műtéti terület megbolygatása nélkül meghatározhatják a daganat helyét. Eztán több forrásból irányított sugárnyalábokat indítanak a terület felé. A sugárnyalábok egyenként gyengék, így nem roncsolják áthaladásukkal a sejteket, de a fókuszpontban elég erősek ahhoz, hogy elpusztítsák azt.

És végül mostanában olvastam egy új módszerről, amely tulajdonképpen a poszt apropóját is adta. Ennek az a lényege, hogy olyan anyagokat juttatnak a szervezetbe, amik gátolják a vérerek képződését, így megakadályozzák, hogy a tumor tápanyaghoz jusson, így megölve azt. Ez az út is rendkívül ígéretesnek tűnik.

Hát, hirtelen ennyi jutott eszembe erről a veszélyes, de maga nemében különleges képződményről, amely annyira mélyen az életbe és az evolúcióba van kódolva, hogy megjelenése tulajdonképpen elkerülhetetlen. Ha valakit mélyebben érdekel a téma, van egy nagyon jó összefoglaló könyv Ha egy sejt megkergül címmel.

Hozzászólás írása