Az én iskolám

A magyar oktatási rendszert sokszor, sokfelől éri támadás. A döntéshozók persze jogosan csaphatnak vissza, hogy “jól van, akkor tessék megmondani, hogyan lehetne jobban csinálni”. Itt most megpróbálom összefoglalni a saját alternatívámat. Megpróbálok összeszedni minden gondolatot, bár így is szinte biztos vagyok benne, hogy lesz ami kimarad.

Először is már általános iskolában magas óraszámban tanítanék angolt, sőt nem lenne baj, ha a gyerekek a 8. osztály végére eljutnának addig, hogy letegyenek egy alapfokú nyelvvizsgát. Az egyre globalizálódó világunkban egyre inkább az életképesség alapfeltétele, hogy az ember beszéljen angolul. Ha ez nincs meg, úgy lehetőségek ezreiről maradhat le. Az Internet “hivatalos” nyelve is az angol, így mindenki számára nélkülözhetetlen az angol nyelv ismerete, aki jól és objektíven informált szeretne maradni. Persze az információ ilyen-olyan formában, ilyen-olyan szűrőkön végül úgyis általában eljut az emberhez, de így is minimum lemarad a többiekhez képest az, aki nem beszél angolul. De csak úgy önmagában az a tény is indokolja mindezt, hogy így sok ezer év távlatában mint emberiség felülemelkedhetnénk a nyelvek teremtette korlátokon. Jó lenne, ha a gyermekeinknek, vagy az ő gyermekeiknek már csak történelem lenne az, hogy volt idő, mikor az emberek nem értették egymást, és a gondolatok nem áramolhattak szabadon.

Nagy hangsúlyt fektetnék az informatika oktatására. Nem hogy nem csökkenteném, de drasztikusan megnövelném az informatika órák számát. Az embereknek igenis szüksége van arra, hogy élni tudjanak a technológia adta lehetőségekkel. Való igaz, hogy ezek az eszközök az életünk részei, és mindenki rendelkezik valamilyen fajta tudással ezek kezelése terén, de ezeknek a hatékony használata az már teljesen más dolog. Egy dolog, hogy valaki be tud írni egy szót a Google keresőmezőjébe, és teljesen más dolog az, hogy tudja mit hol keressen, és hogyan találjon meg hatékonyan. Ez megint olyan dolog, mint a nyelv, hogy lassan életképtelen lesz az, aki nem tudja hatékonyan (!) használni az Internet és az egyéb technológiáink adta lehetőségeket. Úgy gondolom, hogy elértünk egy olyan korba, ahol a tudás elrendeződésének struktúrája drasztikusan megváltozott. Míg régebben értéke volt a lexikális tudásnak, mostanra úgy felgyülemlett az elérhető lexikális tudásanyag, és olyan szinten egyszerűsödött az elérhetősége, hogy mostanra az ilyen fajta tudás szinte értéktelenné vált, és szerepét átvette annak a képessége, hogy az ember milyen hatékonyan tudja adott esetben megszerezni a szükséges információkat. A világ már így működik, jó lenne az oktatási rendszernek is utána menni. Az agyunk nem lexikon, és nem is kéne arra használni. Egyszerűen nem arra való. E helyett meg kellene tanítani a gyerekeket arra, hogy hogyan találjanak meg valamit a Wikipediában, és hogy milyen egyéb források vannak még, ahonnan a szükséges információ az adott helyzetben megszerezhető. Lehet szembe menni ezzel, csak nem érdemes, mert ennyi minden egyszerűen nem fér el az agyunkban.  Ugyanígy érdemes lenne megtanítani a gyerekeket arra is, hogy a real-time információkat milyen forrásból szerezhetik be, rávezetni őket arra, hogy globálisan informálódjanak, hogy legyen képük a világról, ha döntéseket hoznak (pl. ha majd elmennek szavazni) olvassák el azt, hogy kinek mi a véleménye, tájékozódjanak, vonjanak le következtetéseket, tanuljanak a rég elkövetett hibákból,  stb. Kicsit furának tűnhet, hogy miért az informatika óra kapcsán írom mindezt. Hát éppen azért, mert ezeknek az információknak a beszerzési helye egyre inkább az Internet. Programozást is tanítanék, valami egyszerű nyelvet, mondjuk Pythont. Nem túl mélyre menően, csak annyira, hogy a gyerekek lássák, hogy mi mozgatja a körülöttük lévő technológiát, és kicsit értsék az egésznek a logikáját. Nem hiszem, hogy pár tanórányi programozás bárkinek is nehézséget okozna, viszont adna egy alapvető képet, és kicsit fejlesztené a gondolkodást.

Néhány órában bevezetném a Lifehacking oktatását. Ez a nevével ellentétben nem valami misztikus dolog. Olyan kis praktikákról van szó, amik segítenek produktívabban élni az életünket. Olyan egyszerű dolgok ezek, mint hogy hogyan szervezzük az időnket, hogyan rendszerezzük a gondolatainkat, stb. Barabási Albert-László: Villanások c. könyvében olvastam egy történetet, ahol egy cég hatékonyságában (és áttételesen a bevételében) drasztikus növekedést hozott az, hogy az emberek listát készítettek a teendőikről, ahol a sorrendet a teendő fontossága adata, majd ilyen sorrendben végezték el a dolgukat. Ez egy nagyon egyszerű technika, mégis nagyon sokat számított. Számtalan ilyen egyszerű kis technika létezik. Sokukra talán magától is rájön az ember idővel, mégis nagy előnnyel indulnának azok a gyerekek, akik ismernek ilyeneket. Sokkal hatékonyabban tudnának tanulni, sokkal kreatívabbak lennének a problémamegoldásban, és sokkal sikeresebbek, életképesebbek a világban.

Az olyan óráknak, mint az irodalom, vagy a rajz, a kreativitást kellene fejlesztenie. Ahogyan írtam, a lexikális tudásnak egyre kevéssé van értéke. Az írók és költők életének fontos eseményeihez tartozó évszámok bebiflázása helyett sokkal inkább a világlátásuk lenne az érdekes, a gyerekeknek pedig nem megtanulni, hanem megérteni kellene a verseket és regényeket. Én is számtalan verset megtanultam, mint ahogy mindenki más. Ezeket általában a felelést követő napon el is felejtettem, egyik sem hagyott bennem igazán mély nyomot. Pedig biztos vagyok benne, hogy soknak volt valódi mondanivalója, de ez teljesen háttérbe szorult a szavak gépies betanulása mellett. Nem emlékszem arra, hogy irodalom órán valaha is beszélgettünk volna egy versről, vagy egy regényről. A tanár elmondta, hogy hogyan KELL azt érteni, amit utána visszakérdezett a következő órán. Amellett, hogy az egész teljesen felesleges, pont a lényeg maradt el, a mondanivaló megértése. Kifejezetten károsnak tartom, hogy az így “elpazarolt” időt tulajdonképpen értékes gondolatok megértésétől veszik el.

Hasonló probléma van a történelemmel is, ahol a dolgok összefüggéseinek megértése lenne a lényeg. Az időpont inkább csak fogodzó az egészhez. A történelem oktatást évszámok betanulásáig satnyulni hagyni kifejezetten káros. Emiatt követjük el ugyanazokat a hibákat újra és újra. E mellett a történelemnek valódi társadalomismeretet is kellene adnia. Alapvető képet kellene adnia a világról és a politikáról, hogy mikor megválasztjuk a döntéshozóinkat, értsük, hogy miről is van szó. Hogy ne lehessen olyan könnyen mézes mázos szöveggel beadni szinte bármit az embereknek. Egy ilyen rendszerből kikerült ember rögtön azt mondaná, hogy “áá, ilyen már volt, és nem jött be”, vagy egyértelműen látná az ellentmondásokat, a jól hangzó szövegek valóságtól való teljesen elrugaszkodott voltát.

Ami még valamennyire rendben van, az a természettudományos tárgyak oktatása. Legalábbis amikor még én jártam iskolába, kémia órán csináltunk kísérleteket, raktunk össze molekulákat kis bogyókból, stb. Ugyanígy volt fizika órán is. Úgy emlékszem biológia órán is kaptunk valamilyen alapot DNS-ről, sejtekről, a dolgok működéséről, bár azért biológiából is jellemző volt az, hogy a lexikális tudást domborították ki. Itt is jobb lett volna, ha inkább a megértésre, a működésre, a dolgok kapcsolatára világított volna rá a tananyag.

A fenti kis “tantervet” rögtön támadhatnák azzal, hogy “Persze, ez szép, meg jó, de honnan vesszük el az időt a sok angol, meg informatika órának? A gyerekek mégsem lóghatnak egész nap az iskolában.” Hát, például ott az a nagy rakás testnevelés óra. Miért kell az iskolában testnevelést “oktatni”? Mi értelme van “megtanulni” bukfencezni, és legfőképp mi értelme van annak, hogy ezt osztályozzák? Mi értelme van annak, hogy a nap közepén iskolai keretek közt zavarják ki a gyerekeket futni, hogy aztán izzadtan és dög fáradtan kókadozzanak a következő órán? Nem vagyok a mozgás ellensége. A testmozgás fontos, a testmozgás jó, egészséges, de nem az iskolában kell mozgásra kényszeríteni a gyerekeket. Az a szülő feladata lenne, hogy kicsapja a kölköt az utcára focizni. A testnevelés mint “tantárgy” érthetetlen számomra. És ha még így sem lenne elég idő a valóban értékes dolgok tanítására, akkor is a száraz, értelmetlen lexikális tudás élő, logikus kreatív képzésre való cserélésével talán még kompaktabbá lehetne tenni a tananyagot.

Mondhatnák persze, hogy egy ilyen radikális strukturális változás a tantervben, a lexikális tudás “elhanyagolása” csak “műveletlen” embereket fog termelni. Amennyiben a “műveltséget” abban mérjük, hogy ki mennyi évszámot tud, és hány versből tud szó szerint idézni, akkor valóban, ez a rendszer “műveletlen” embereket termel (habár ennek a fajta “műveltségnek” nincs sok értéke). Ellenben biztos vagyok abban, hogy sikeresebb, boldogabb, és összességében “életképesebb” emberek kerülnének ki egy ilyen rendszerből, ami végső soron életképesebb társadalmat is jelent …

2 Responses to “Az én iskolám”

  1. Robert

    Nekünk már régen szakközép suliban elmondta egyik tanárunk (aki mellesleg fejből levezetett bármilyen elektrotechnikai egyenletet), hogy dolgozatnál azt használunk amit akarunk (könyv, net, előre elkészített puska). Mégpedig azért, mert nem azt akarja tudni mit magoltunk be, mert nem az a fontos, hanem az – ahogy írtad is -, hogy egy pillanat alatt megtaláljuk (és itt ugye ami fontos a lehető leghitelesebb oldalról – mondjuk ha a wikin nincs meg) a leghitelesebb információt.
    Mindig azt mondta, hogy ha valamit megtanulunk rettentően és csak 1 százaléknyit is kételkedünk valamelyik rész bizonyosságában úgyis utána fogunk nézni. Akkor meg majdnem fölösleges tudni. Természetesen nem azt mondom, hogy villamos suliban ne legyünk tisztában az Ohm törvénnyel, de emeletes egyenletek levezetését tudni nem annyira fontos mint mondjuk megérteni miért kell egy led elé ellenállás és az egyáltalán mit is csinál.
    Én is ugyanezt gondolom.
    Legfontosabb azokkal a dolgokkal képben lenni amik a mindennapokhoz kellenek és a többit lehet önszorgalomból csinálni. Ha elérnénk addig mindenki tisztában legyen azzal, hogy a TV nem egy Wikipedia már jó lenne.:)

    Válasz
  2. Platón párt | Gondolatok (Fazekas László a Google+-on)

    […] szó esik arról, hogy miképp alakítanák át az oktatást (erre nekem is lenne pár ötletem: http://lf.estontorise.hu/archives/350), az egészségügyet, stb. de ezek igazából mind az előbbi alapelvekre épülnek fel, és […]

    Válasz

Hozzászólás írása